13.rész

Lementem a nappaliba,ahol Tomi várt.
-Mit akartál mondani?-kérdeztem.
-Nos szóval Becky-vel beszéltük,hogy össze kéne költöznünk.De én nem akarlak egyedül hagyni.Így amíg nem jön haza anya addig nem költözünk.De Becky itt aludhatna 1-2 hétig??-kérdezte.
-Köszi,hogy nem akarsz egyedül hagyni és tőlem jöhetne 1 hónapra is vagy többre.-mondtam mosolyogva.
-Köszi húgi.-mondta és megölelt.
-Nincs mit.-mosolyogtam és visszaöleltem.
Felmentem a szobámba lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni.Reggel az órám csengésére keltem mint mindig.Reggeliztem,fogat mostam,megfésülködtem,felöltöztem és elindultam a suliba.

Péntek..
Suli után Jasonnel elmentünk sétálni.Egy dombra értünk ahonnan nagyon szép volt a kilátás a Temzét is lehetett látni.Beszélgettünk,nevettünk 6 óra fele elindultunk haza.Én lemaradtam,mert bekötöttem a cipőfűzőm felemeltem a fejem,mert kocsidudálást és ütközést halottam.Láttam,hogy két kocsi egymásnak ment Jason meg az úton fekszik rögtön odaszaladtam hozzá a feje vérzett és én nagyon megrémültem.Sok ember oda állt körénk de csak néztek ki a fejükből.
-Valaki hívjon már egy mentőt!!!-ordítottam sírva.Egy nő hívta fel őket végül.Nekem már a kezem és a ruhám is véres volt de nem érdekelt. Jason kinyitotta a szemét.
-Bella.-mondta.
-Igen?-néztem rá.
-Szeretlek!-monda és lehunyta a szemét.
-Jason!!!!Ne...ne búcsúzkodj KÉRLEK!Jason hallasz??
Nem válaszolt.Meghallottam,ahogy a mentő szirénázva közeledik.A 2 mentős betette az autóba Jasont.Utána az egyik odajött hozzám.
-Ön a hozzátartózója?-kérdezte.
-A barátnője vagyok.-mondtam.
-Bejön vele a korházba?-kérdezte.
-I-igen.-mondtam.
Beszálltam a mentőautóba.Szörnyű volt látni,ahogy lélegeztetik és a sérülést a fején ellátják..ott helyben ordítani tudtam volna. Mikor a korházba értünk elvitték de nem tudom hova,mert azt monda az egyik nővér,hogy menjek el a mosdóba és mossam le a vért. Miután lemostam felhívtam Jason szüleit Stellát,aki szólt Dave-nek és Vikinek. Fél óra múlva Jason szülei,Betti,Kitti,Zsófi,Emily,William,Stella,Dave és Viki is ott volt. Stella engem vigasztalt,mert én csak sírtam és sírtam.
-Mi történt Bella?-kérdezte Mariann(Jason anyukája).
-Indultunk haza de én leálltam bekötni a cipőfűzőm...és mikor már felnéztem Jason ott feküdt vérző fejjel.-mondtam zokogva.-Az én hibám.
-Ne hülyéskedj már Bella nem a te hibád.-mondta egyszerre Mariann és Robert(Jason apukája).
Odajött hozzánk egy orvos.
-Önök Jason White szülei?-kérdezte.
-Igen.-válaszolták Roberték.
-Sajnálom de a fiúk komába került és életveszélybe van..ami azt jelenti,hogy nem biztos,hogy megéli a holnap reggelt...Sajnálom.-mondta az orvos és elment.Én keserves sírásba törtem ki,ahogy Jason szülei is. Stella odajött hozzám és nyugtatott.

Reggel a szobámba ébredtem de nem emlékszem,hogy hogyan kerültem haza. Bejött Tomi a szobámba egy meleg teával és egy kis reggelivel. A teát elfogadtam de a reggelit nem,valahogy most nem tudtam enni.
-Sajnálom Bella.-mondta Tomi és megölelt.
-Mi van Jasonnel?-kérdeztem.
-Nem tudom de ha felöltözöl bemegyünk a korházba.-mondta.
-Oké.-mondtam amilyen gyorsan csak tudtam elkészültem. A korház előtt Stella,Dave és Viki várt észrevettem,hogy Vikinek van a kezén egy ütésnyom.
-Sziasztok.-köszöntem.-Viki mi történt a kezeddel?
-Szia.-köszöntek vissza egyszerre.
-Nem érdekes.-mondta Viki. Tudtam,hogy úgyse mondja el,ezért nem kérdezősködtem tovább.Amíg mi beszéltünk Tomi bement. Mi is bementünk de mikor Tomi meglátott odajött.
-Gyere Bella együnk vagy igyunk valamit.-mondta de már előre tudtam,hogy valami baj van,ezért elindultam Jason korterme felé Tomi meg utánam futott. Megláttam,ahogy Jasont éppen újraélesztik már sokadjára én lefagytam olyan volt mintha a lábaim a földbe gyökereztek volna és nem tudtam mozdulni. Mikor Stelláék odaértek és meglátták,hogy mi történik Stella rögtön megölelt és nyugtatott,mert én csak álltam és hullottak a könnyeim.
Egyszer csak abbahagyták az újraélesztést és kijött az orvos.